HM 2004/3, 2004. január 19. – január 25
Az MNB Monetáris Tanácsa január 19-i ülésén a várakozásoknak megfelelően változatlanul, 12,50%-os szinten hagyta az irányadó kamatlábát. A forint árfolyama erősödő tendenciát mutatott a hét folyamán, kedvező irányba mutató változások történtek az MNB kommunikációs politikájában. A nagyobbik kormánypárt támogatásáról biztosította a pénzügyminiszter-jelölt kiadáscsökkentési terveit, a 120mrd-os megszorítási csomag szerkezeti összetétele azonban továbbra sem ismert.
A forint erősödése az év végére kialakult pánikhangulat csillapodását mutatja, a bizalom ugyan még nem állt helyre a magyar gazdaságpolitika iránt, de a pozitív irányba mutató intézkedés-tervezetek mellett a 12,50%-os irányadó kamatszint elegendőnek bizonyult a forint iránti kereslet fenntartásához. Fontos megemlíteni, hogy a regionális összehasonlításban is kiugróan magas kamatszint, csak rövid távon kompenzálhatja a bizalom hiányát, így a gazdaságpolitika irányítás gyors és világos lépésekre kényszerül. A 120mrd forintos megszorítási csomag az első ilyen lépés lehet, azonban a kormányzatnak nem lehet kétsége afelől, hogy egy hiteles, az euró bevezetését reálisan megalapozó makrogazdasági pályához ennél többre van szükség.
A piac kedvezően értékelheti az arra utaló jeleket, hogy a kormányzaton belüli gazdaságpolitkai koordinációban a korábbinál nagyobb mértékben fog a Pénzügyminisztériumban koncentrálódni. A kedvezőtlen makrogazdasági helyzetben mindenképp előnyös, ha növekszik a pénzügyminiszter autonómiája illetve a gazdaságpolitikai döntéshozatal kisebb mértékben kerül különféle párt- és politikai érdekek befolyása alá. Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy a már bejelentetteken túlmutató takarékossági és reformintézkedések kidolgozására illetve végrehajtására az új pénzügyminiszter számára egy viszonylag rövid, 2005 második vagy harmadik negyedévéig tartó időszak áll rendelkezésre, ugyanis a politikai ciklikusság korábbi tapasztalatai alapján joggal lehet feltételezni, hogy 2005 második félévét követően megkezdődik a 2006-os országgyűlési választásokra történő felkészülés. A piaci szereplők számára tehát kevéssé lehet hiteles egy olyan makrogazdasági pálya, amely a választási évre vonatkozóan tartalmaz komolyabb kiigazítást.
A hét folyamán, a jegybankelnök bejelentését követően nyilvánvalóvá vált, hogy az MNB a továbbiakban nem fog árfolyamcélt kommunikálni, a hangsúly az inflációs célra tevődik át.
MNB ezen lépése mindenképp üdvözlendő, mivel az egymással potenciálisan konfliktusba kerülhető árfolyam- és inflációs cél együttes kommunikálása csökkentette a jegybanki döntéshozatal kiszámíthatóságát. Természetesen egy Magyarországhoz hasonló kis, nyitott gazdaságban az árfolyamcsatorna szerepe meghatározó az inflációs folyamatok alakulása szempontjából, így az MNB feltehetően valamilyen formában továbbra is rendelkezni fog árfolyamcéllal. A piaci várakozások orientálása szempontjából azonban elsődleges fontosságú, hogy az inflációs cél egyéb célok feletti dominanciája világos és egyértelmű legyen. Különösen igaz ez abban az esetben, amikor a 2005-ös inflációs cél teljesülésével kapcsolatos nagyfokú bizonytalanság elsősorban nem az árfolyamfolyamatok-, hanem az inflációs várakozások alakulásának függvénye. A mellékelt grafikonon az is jól látható, hogy a kommunikált árfolyamcél nem vezetett a volatilitás csökkenéséhez illetve a forint euróval szembeni árfolyama hosszú időn át a kívánatos sávon (250-260) kívül maradt.
Az MNB előtt komoly kihívás áll a tekintetben, hogy a korábban jelentős mértékben lecsökkent hitelességét újraépítse és a piaci szereplők bizalmát visszaszerezze. Egy felelősen cselekvő fiskális politika nagymértékben megkönnyítheti ezt a folyamatot, míg ellenkező esetben szinte lehetetlen azt véghezvinni.Rövid távú előrejelzés
A Pénzügyminisztérium és a nagyobbik kormánypárt közti kommunikáció kedvező irányba történt elmozdulása következtében a közeljövőben a forint enyhe erősödésére számítunk, ami azonban középtávon megtorpanhat, ha megszorító intézkedés-tervek gyakorlati kivitelezése nem kezdődik meg. További bizonytalansági tényezőt jelenthet az is, hogy a bejelentett mértékű megszorítás szükségképp csak tűzoltó jellegű lehet, a költségvetési deficit hosszú távon fenntartható csökkentéséhez az államháztartás alrendszereinek mélyreható megreformálására lenne szükség. Várakozásaink szerint az árfolyam rövid távon nem mozdul el jelentős mértékben a 260-265 HUF/EUR sávból. A megszorítási intézkedés-tervezet részleteinek nyilvánosságra hozatala valamint a gyakorlati kivitelezés megindulása lehetővé teszi az irányadó kamatszint óvatos csökkentését, a jelentősebb árfolyammozgások elkerülése mellett. Március végéig azonban nem várunk változást a monetáris kondíciókban, mivel a kormányzat ekkora ígérte az euró-csatlakozási menetrend felülvizsgálatának eredményeit és ekkor dőlhet el az eredetileg 2004. májusára tervezett ERM-II belépés kérdése, ami döntő fontosságú a monetáris politika további alakítása szempontjából.
Középtávú kilátások
A tervezett fiskális intézkedések sikeres végrehajtása mellett, az irányadó kamatszint a második negyedévtől kezdődően kis lépésekben összesen 100-150 bázisponttal csökkenhet. Év végére –összehangolt és hiteles gazdaságpolitikai cselekvés, valamint a várhatóan későbbre tolódó euró-csatlakozást megalapozó reális makrogazdasági pálya felvázolása mellett- a kamatszint 255-265 között mozgó árfolyam mellett 9,50%-ra csökkenhet. Az irányadó kamatszint alakulásában meghatározó lehet a 2005 decemberére vonatkozó inflációs előrejelzések és várakozások évközbeni alakulása, mivel a 2004-es év folyamán az MNB még transzmissziós időn belül tud hatni 2005 végi inflációra.
A legfontosabb bizonytalansági tényezőt megszorítási tervezet illetve a további reformok körüli, azokat részben vagy egészben meghiúsító politikai harcok jelentik. Amennyiben a tervezett intézkedések gyakorlati kivitelezése a politika, illetve politikai érdekérvényesítő-képességgel rendelkező csoportok erőteljes ellenállásba ütközik, az új pénzügyi vezetésnek megszavazott törékeny bizalom eltűnhet, ami a bizalmi válság további mélyüléséhez, jelentős mértékben gyengülő árfolyamhoz, a monetáris politika teljes ellehetetlenüléséhez vezethet. Az új pénzügyminiszter hatáskörének kiszélesítésére vonatkozó tervek ellensúlyozhatják a fenti bizonytalansági tényezőket, azonban csak abban az esetben, ha a hatáskörbővülést illetve a döntéshozatali súly növekedését konkrét intézkedések is visszaigazolják.
A magyar gazdaságpolitika iránt kis mértékben visszatért bizalom igen törékeny, így mind a pénzügyi kormányzat, mind a parlamenti politika felelőssége rendkívül magas egy súlyos válsághelyzet kialakulásának elkerülésében.