Heti Monitor 2004. 11. szám

ÖSSZEFOGLALÓ

Munkaerõköltségek az Európai Unióban és a csatlakozó országokban

A magyar munkaerõköltségek alakulását erõteljesen befolyásolta az utóbbi két évben a kormányzati bérpolitika: a közszektor béremeléseinek hatásai átgyûrûztek a magánszférába is, és a reálbérek növekedése meghaladta a termelékenység növekedését. Azonban 1995 és 2002 között a reálbérek növekedése alatta maradt a termelékenység növekedésének, és az OECD adatai alapján továbbra is viszonylag alacsonyak a munkaerõköltségek Magyarországon. Míg nyilvánvaló, hogy a bérek ilyen ütemû további növekedése a jelenlegi magyar helyzetben veszélyeztetné a makrogazdasági egyensúlyi folyamatokat, érdemes megvizsgálni azt is, hogy a reálbérek és a munkaerõköltségek alakulása hogyan befolyásolta Magyarország költség-versenyképességét.

Európai Unió: 2003-as költségvetési egyenleg és államadósság adatok

Az Eurostat adatai szerint a tavalyi évben az Európai Unió gazdaságainak összesített költségvetési hiánya elérte a GDP 2,6%-át, ami 0,6%-ponttal magasabb, mint a 2002 évi adat. A 12 eurót használó tagállam hiánya valamelyest magasabb volt ennél (2,7%). Emellett nõtt a gazdaságok államadósságszintje, vagyis megtört a korábbi években tapasztalt javuló tendencia, és az egy évvel korábbihoz képest 1,5%-ponttal, a GDP 64%-a nõtt az EU15 államadósságának mértéke.
A most csatlakozó országokban a költségvetési deficit igen széles skálán mozog. Míg Csehországban a hiány közel 13%-ot ért el, addig Észtország 2,6%-os szufficittel büszkélkedhet. Magyarország e tekintetben a középmezõnyben található a többi új taghoz viszonyítva.

Erõsödõ reálgazdaság - emelkedõ infláció

A magyar gazdaságban sajátos folyamatnak lehetünk tanúi. Míg a KSH által szerdán publikált januári ipari termelési adatok a reálgazdasági erõsödését és stabil fundamentumait mutatják. Ugyanakkor a magas 7,1%-os, a piaci várakozásoktól kis mértékben elmaradó februári inflációs adat már kevésbé ad okot optimizmusra.
A magyar gazdaságban továbbra is jellemzõ a tavalyi év második felétõl fennálló kettõsség: a reálgazdaság halad a saját, növekedésnek indult pályáján, míg a gazdaságpolitika két fõ, fiskális- és monetáris ága bizalmi és hitelességi válsággal küzd. Bár a bizalomhiány 2004 elejétõl csökkeni látszik - amit a forint utóbbi hetekben tapasztalt erõsödése is igazol - korántsem tûnt még el a piaci szereplõk várakozásaiból. A 2002 óta tartó tendenciákat vizsgálva megállapítható, hogy a piaci szereplõk várakozásait leginkább tükrözõ 5 és 10 éves államkötvények hozamszintje még jelentõs kockázati felárat tartalmaz az egy évvel korábbi szinthez képest. Mindazonáltal a reálgazdasági folyamatok azt mutatják, hogy az elmúlt évek sok tekintetben hibás gazdaságpolitikája rövid távon nem okozott mélyreható problémákat a versenyképesség és a termelékenység terén.