Az ICEG Európai Központ és a Magyar Közgazdasági Társaság közös konferenciája, 2003. február 26.

A ICEG Európai Központ és a Magyar Közgazdasági Társaság "Árfolyamfolyamatok és kilátások: Euró, csatlakozó államok valutái, Forint" címmel - ez évben immáron második alkalommal - rendezett közös konferenciát 2003. február 26-án a Hotel Mercure Buda szállóban.

A konferencia aktualitását az adta, hogy az elmúlt időszakban növekvő figyelmet kapott a főbb keresztárfolyamok hektikus alakulása, az ebből eredő előnyök és költségek értékelése, valamint - a csatlakozással is összefüggésben - a hazai és közép-európai valuták árfolyamának várható alakulása.

A konferencia célja annak áttekintése volt, hogy milyen folyamatok hatnak az Euró, a hazánkkal együtt csatlakozó közép-európai államok, illetve a hazai valuta árfolyamának alakulására, milyen trendek valószínűsíthetők a következő évben, és ebből milyen monetáris és árfolyampolitikai következtetéseket lehet levonni. A téma fontosságát és aktualitását a résztvevők nagy száma mellett a sajtó fokozott érdeklődése is jelezte.

A konferenciát - a hagyományoknak megfelelően - Halm Tamás, a Magyar Közgazdasági Társaság Főtitkára és Gáspár Pál az ICEG Európai Központ igazgatója nyitotta meg.

Losoncz Miklós (GKI Gazdaságkutató Rt.) "A dollár főbb devizákkal szembeni árfolyamát meghatározó tényezők, várható árfolyamtrendek" című előadásában az USD árfolyamának fundamentális elemzésével megpróbált rávilágítani azon tényezőkre, amelyek a dollár 1987 óta nem tapasztalt mélyrepülését okozhatják.

Empirikus tapasztalatok és nemzetközileg elismert gazdaságpolitikusok és kutatók tanulmányai bizonyítják, hogy azon országok valutája erősödik, ahol a GDP dinamikusan növekszik, illetve a termelékenység fokozódik. Az USA gazdaságát Japánnal és az EU-val összevetve azonban kitűnik, hogy mindkét mutató tekintetében messze az Egyesült Államok áll a legjobb helyen (a GDP 2002-ben 2,2%-kal növekedett). Ezen adatok alapján a dollárnak erősödnie kellett volna, ezzel szemben a kereskedelmi forgalommal súlyozott valutakosárral szemben az USD 2002-ben 9,6%-kal gyengült.

Az előadó az igazi okot az amerikai gazdaság szerkezetében látja: 2001-2003 között az üzleti beruházások folyamatosan csökkentek, amelyet a kormány az államháztartás fogyasztásának növelésével próbált ellensúlyozni, ez azonban a folyó fizetési mérleg deficitjéhez vezetett. A USD gyengülésének legfőbb oka a folyó fizetési mérleg-hiány, amelynek hátterében a kereskedelmi mérleg deficitje áll (2002-ben az amerikai import kétszerese volt az exportnak). Ez a hiány egyes feltételezések szerint az év végére elérheti a GDP 7%-át, míg a külső adósságállomány a jelenlegi 25 százalékról a GDP 75 százalékára is emelkedhet. Ez pedig felveti a kérdést, hogy vajon ki fogja finanszírozni az amerikai folyó fizetési mérleg deficitet? Az mindenesetre tény, hogy a külföldi befektetők amerikai kötvényvásárlása az utóbbi két évben folyamatosan csökkent és a kialakulóban lévő ikerdeficit sem fog serkentőleg hatni a kötvényvásárlásokra. Biztató jel lehet az, hogy a külföldi monetáris hatóságok valutájuk túlzott erősödésének elkerülése végett vásároltak USD-t, illetve az, hogy Kína aktívabb szerepet játszhat a keresztárfolyamok befolyásolásában, köszönhetően növekvő devizatartalékainak.

Oblath Gábor (Kopint Datorg) "Az euró hazai bevezetésének kérdései a spekulatív támadás után" című előadásában azon nézetét hangoztatta, hogy "mai feltételek mellett egy kis, nyitott gazdaság számára az önálló valuta egyszerre nyűg és állandó, rendkívül súlyos kockázatok forrása". Az előadó "mai feltételek" mellett a következőket érti:

- elméletben lehetséges, a gyakorlatban azonban nem létezik olyan árfolyamrendszer, amely garanciát jelenthetne a spekulatív támadásokkal szemben
- egyáltalán nem biztos, hogy létezik a monetáris és fiskális politikának olyan optimális kombinációja, amellyel megelőzhető a valuta fel- és leértékelődésére játszó, destabilizáló spekuláció, illetve spekulatív támadás
- mára Európa nyugati felében azon országok kerültek kisebbségbe, akik ragaszkodnak saját nemzeti valutájukhoz.

Oblath Gábor véleménye szerint ilyen körülmények között nagyon súlyos érvek szólnak amellett, hogy Magyarország az EU-csatlakozást követően a lehető leggyorsabban igyekezzen megfelelni a Gazdasági és Monetáris Unióhoz való csatlakozás feltételeinek, és mihamarabb szabaduljon meg a forinttól. Az előadó 3 állítást fogalmazott meg, és támasztott alá:

1. Magyarországnak nincs tartós szüksége a forintra, illetve az önálló monetáris politikára, mert mindkettő sok bajnak a forrása és kevés jó származik belőlük.

2. Mielőbb be kellene vezetni az eurót Magyarországon, de higgadtan, értelmes módon, és nem túlértékelt reálárfolyamon - ehhez átgondolt program szükséges.

3. Az euró viszonylag gyors hazai bevezetése körül széles körű társadalmi egyetértést kell létrehozni, ennek alapján kidolgozható egy középtávú, átfogó társadalmi-gazdasági megállapodás, amely jelentősen mérsékelheti, szerencsés esetben minimálisra csökkentheti a GMU-csatlakozás költségeit.

A szünet után Riecke Werner (MNB) "Monetáris politika-közvetlen inflációs célkitűzés" című előadásában az MNB korábbi és mostani célkitűzéseiről, illetve általában az inflációs célkitűzésről beszélt, érintve a 2003. január 16.-i eseményeket is.

Előadása első felében Riecke Werner kijelentette, hogy az 1995-2001-ig tartó csúszó leértékelés megfelelt az akkori világgazdasági folyamatoknak. A 2001 júniusában történt sávszélesítés lehetővé tette a forint teljes konvertibilitását, megnövelte a gazdaságpolitika mozgásterét és teret adott a dezinflációs célok megvalósításának. Ez a lépés az akkori gazdasági viszonyok között az egyetlen ésszerű és lehetséges opció volt. Az előadó kiemelte, hogy az inflációs célkitűzésben meghirdetett célokat 1-1,5 évre előre kell kitűzni, mert a monetáris politikai döntések transzmissziójához ennyi időre van szükség, illetve, hogy a külső sokkok bekalkulálása érdekében a célérték meghatározásakor egy "tolerancia-sávval" számol az MNB. Hangsúlyozta továbbá, hogy az inflációs célkitűzéshez elengedhetetlen feltétel a Jegybank és a társadalom közötti összhang, amely csak folyamatos kommunikáció útján érhető el.

Előadása második felében kitért az időinkonzisztencia problémájára, mely szerint a gazdaságpolitika hajlamos feladni a közép- és hosszú távú céljait a rövid távú célok (pl. versenyképesség javítása) érdekében, ez azonban csak elodázza a problémát. Elmondta, hogy Magyarországon a kinyilvánított inflációs cél, az árfolyamrendszer által irányt szabott keretek és a gazdaságpolitika között ellentmondás van, s így veszélybe kerülhet az inflációs cél. Az árfolyamsávok mozgatása sem a kormánynak, sem az MNB-nem nem célja.

Elmondása szerint optimizmusra adhat okot, hogy bár a mostani, 2003-as inflációra vonatkozó MNB előrejelzés 5,2%, a legújabb, még nem publikált indexek olyan pozitív folyamatok hatásait kezdik tükrözni, amelyek segítségével jóval kedvezőbb inflációs pálya érhető el. Azt is kiemelte, hogy a Pénzügyminisztérium és az MNB közötti kooperáció jó.

Előadása végén a következő következtetéseket vonta le Riecke Werner:

1. Minden áron vissza kell térni az előcsatlakozási programban lefektetett pályára, és akkor sem az árfolyamrendszert, sem az inflációs célt nem kell félteni.

2. Az MNB a "lehetetlen szentháromság" problémájával küzd: szabad tőke- és munkaerő-áramlás, autonóm monetáris politika és lebegő árfolyamrendszer egyszerre nem tartható fenn.

Gál Tamás (Deutsche Bank) "A forint árfolyamrendszer ellen történt támadás előzményeinek és következményeinek elemzése" című esettanulmányában a 2001-es devizaliberalizáció óta tartó forint-felértékelődési folyamat külső és belső okait, illetve az ezek ellen ható tényezőket elemezte, majd kronologikusan, szinte percről percre mutatta be a 2001. január 13-21-ig tartó forint elleni árfolyam-spekulációs támadást, a beavatkozást és annak hatásait.

Konklúzióként megállapította, hogy semmi nem biztosítja azt, hogy a januárihoz hasonló spekulációs támadás nem fog megismétlődni a későbbiekben, illetve a "garancia" a legkorábban 2007-ben bekövetkező euró bevezetése lehetne.

Duronelly Péter (Budapest Alapkezelő Rt.) "Árfolyam, kamat, tőkebeáramlás - Január 16. a Tošovsk?-dilemma tükrében" című előadása. A kis nyitott gazdaságok egyik alapdilemmájáról szólt. A névadó volt cseh jegybankelnök után elnevezett dilemma lényege, hogy ellentmondás feszül a belföldi infláció által meghatározott kamatszint és a fedezetlen kamatparitás teljesülését szavatoló kamatszint között. A nemzetközit meghaladó belföldi infláció, illetve a monetáris hatóság dezinflációs törekvése miatt a kamatszint meghaladja a fedezetlen kamatparitás teljesülése érdekében szükségest és ez folyamatos nettó tőkebeáramlást generál. A nettó tőkebeáramlás rögzített árfolyamok mellett állandó sterilizációs kényszert jelent a jegybank számára, míg lebegő esetén a nominális árfolyam felértékelődését eredményezi. Figyelembe véve az ERM-2 felépítését, hazánk EU-s csatlakozását, a kockázati prémium csökkenését, ezen hatások a közeljövőben csak fokozottabban érvényesülhetnek. A negatív hatások elkerülése érdekében az előadó azt javasolta, hogy hazánknak célszerű lenne minél előbb bevezetni az eurót. És addig is a monetáris és fiskális hatóságoknak fokozottan kell figyelnie a tőkeáramlások alakulására.

Az ebédszünet után Hák-Kovács Tamás (Commerzbank) "Második szerkezetváltás" című előadásában a 2001. nyara óta folyamatosan erősödő forint - káros - hatásairól beszélt. Elmondta, hogy az erős forint a magyar cégeket termeléscsökkentésre, illetve létszámleépítésre kényszeríti. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az elmúlt egy évben mintegy 15-20 ezer munkahely szűnt meg a kis- és középvállalkozások körében, s a felszámolások jelenleg is folynak.

Számos ipari, agrár és idegenforgalmi vállalat vezető képviselői mutattak rá, hogy miközben a magyar valuta erős árfolyama miatt drámaian csökkent, vagy elúszott a nyereségük, az import olcsóbbá válása nem jelentkezett alacsonyabb árakban, s így kiszorulnak egyes piacokról.

A kormányzat osztja a vállalkozók aggodalmát: szerintük a jegybanknak meg kellene fontolni, hogy a monetáris eszközrendszer alakításával miként lehetne változtatni vagy enyhíteni az exportőröket sújtó forinterősödésen.

A Magyar Kereskedelmi Kamara és az EUI elemzője szerint a vállalatok a monetáris hatóság hibáztatása mellett a bérpolitika szigorításával is elősegíthetik a helyzet javulását. Célszerű lehet továbbá a távol-keleti import korlátozása, illetve beruházási kedvezmények nyújtása a versenyszektorban.

Keresztesi Szergej (Hungarograin Rt.) "Devizapiac, devizapiaci lehetőségek a BÁT-on" címmel tartott előadást, melyben bemutatta a BÁT devizapiacainak alakulását az 1991-es megnyitástól napjainkig, majd beszélt a hedge-ről, spekulációs technikákról és a vállalati hitelek alakulásáról.

Az előadó a devizapiac történetét 5 szakaszra bontotta: az első szakaszban (1991. márc. 16 - 1995 márc. 12.) a BÁT megnyitása óta a forint folyamatosan leértékelődik, a keresztárfolyamok miatt gyakorlatilag mindenki hedge-el. A második szakaszban (1995.márc. 12 - 1998. aug.) lép életbe a Bokros csomag, a forintot +/- 2,25%-os sávban értékelik le, miközben a valuta folyamatosan a sáv erős szélén "tartózkodik". A magas kamatprémium miatt megjelenik a spekulatív tőke. A harmadik szakasz (1998. aug - 1999. év eleje) az orosz válság, illetve annak lecsengése. A forint ekkor éri el először (és a csúszó leértékelés során utoljára) a sáv tetejét, a devizapiac felbolydul. A negyedik szakasz (1999. - 2001. május 4.) a "nyugalom időszaka". Feléled a kosárspekuláció és régi-új szereplők jelennek meg a devizapiacon. A 2001. május 4.-étől napjainkig tartó utolsó szakaszt a sávnyitástól számítja Keresztesi Szergej. A +/- 15%-osra nyíló sáv miatt megnövekedtek a kockázatok, mely miatt a hedge szerepe ismét megnő a BÁT-on. Az időszakot volatilis ármozgások és a külföldiek aktív részvétele jellemzi.

A jövőről kapcsolatban előadónk elmondta, véleménye szerint újabb "aranykor" következhet be a BÁT devizapiacán. Ennek okait az árfolyam nyereségadó eltörlésében és abban látja, hogy az adózási változtatások kedvezőbbé teszik az árfolyambiztosítást.

A konferenciát Dercze Zoltán (MEHIB Rt.) előadása zárta, melyben az "Árfolyambiztosítás"-ról beszélt. Előadása első részében azt taglalta, hogyan kerül a MEHIB Rt. olyan terület közelébe, mellyel alapvetően bankok és tőzsdék foglalkoznak. A MEHIB Rt. egy klasszikus hitelbiztosító: rövidlejáratú vevőkövetelések biztosításával, illetve közép- és hosszúlejáratú exporthitelhez kapcsolódó politikai és kereskedelmi kockázatok kiszűrésével foglalkozik.

Elmondta, hogy a MEHIB feladata azon exporthoz kapcsolódó kockázatok kezelése, amelyeket a kockázat jellege, tartalma miatt, illetve a kockázatot futó társaság mérete/az igényelt szolgáltatás nagyságrendje miatt a magánpiac nem tud kezelni. Dercze Zoltán szerint az általuk értékesített árfolyamkockázat-biztosítás lehetséges ügyfélköre azon kis- és középvállalati exportőr, illetve utaztatási tevékenységet végző vállalkozás, amely nem tud megfelelő limitet kapni a bankoknál, vagy olyan kis összegű ügyleteket köt, amelyek jelentősen alatta maradnak a bankok által megkövetelt minimum összegnek.

Előadása második felében részletesen ismertette a MEHIB által forgalmazott két terméktípust: a határidős, illetve az opciós ügyletnek megfelelő biztosítást. Előadása végén elmondta, a MEHIB termékei nem alkalmasak az importőr kockázatának kiküszöbölésére, mivel a termék csak "egy lábon áll", csak devizakövetelésre szól, a forint erősödése ellen nem véd.

A konferencia során elhangzott előadások a Program alól is elérhetők, míg a résztvevők listája a Résztvevők alatt található.